Bikahang és madárdal
A Rózsavölgyi Közösségi Ház évek óta fontos helyszíne a közösség népzenei és néptáncos életének. Az intézmény rendszeresen ad otthont olyan programoknak, amelyek a legkisebbektől a felnőttekig minden korosztály számára élményt és találkozási lehetőséget kínálnak, miközben a magyar népi kultúra ma is élő hagyományait adják tovább.
Szántó Tamás, a közösségi ház alelnöke hangsúlyozza, hogy bár több különböző táncház és népzenei közösség működik náluk, ezek egymástól független formációk. Más emberek, más zenészek, más hangszer-összeállítások dolgoznak, de mindegyik ugyanarra az alapra épül: az élő magyar népzenére és a közösségi táncolásra.
A Trilla táncház, amely elsősorban a családokat és a gyerekeket szólítja meg, huszonöt éve működik folyamatosan, heti rendszerességgel, csütörtök délutánonként fél öttől. A foglalkozások egyik meghatározó alakja Vaskó Zsolt, aki a kezdetektől aktív szerepet vállal a program életében. A mesés táncházakat Fehérváry Lilla vezeti, a zenei kíséretet pedig a Madárdal zenekar adja, amelynek Mocskonyi „Bramsz” Péter is tagja. A zenekar elsősorban fúvós és ütős hangszereken muzsikál, ami sajátos hangzásvilágot teremt, ugyanakkor teljes mértékben a népzenei hagyományokra épül.
– A gyerekek itt nemcsak táncolnak, hanem énekelnek, hallják és látják a hangszereket, mindezt játékos, befogadható formában – mondja Szántó Tamás, aki elmeséli, hogy a Csutorás Bikahang Klub Táncház, amelyre március 7-én kerül sor legközelebb, más jellegű, havonta egy alkalommal megrendezett esemény. A kezdeményezést Boros András hozta a Rózsavölgyi Közösségi Házba, a szakmai és művészeti irányítást pedig Birinyi József népzenész vállalta el.
– András eredetileg egy kis pikulával kezdte, népdalokat tanított, közös éneklésre hívta az embereket. Ez a közösség itt nálunk indult igazán növekedésnek, amelyhez Birinyi József szakmai jelenléte nagyon sokat adott hozzá – emlékezik vissza az alelnök.
A program elején Fióka táncház várja a gyerekeket, majd este a felnőttek veszik át a terepet – akár hajnalhasadtáig. A hagyományos hangszerek a táncrendhez igazodva szólalnak meg, a Bikahang Kórus közreműködésével pedig a tánc mellett hangsúlyos szerepet kap a közös éneklés is.
– Nálunk nincs magnó, nincs háttérzene. Amit hallani, az ott és akkor születik meg – emeli ki Szántó Tamás, aki szerint a táncház igazi ereje abban rejlik, hogy a zenész, a tánctanár és a résztvevő egy térben, egymásra figyelve alakítja az estét. Egy élő folyamat ez, ahol mindenki hozzátesz valamit.
Tamás Angéla (Városházi Híradó)
